Döntsünk esetről-esetre. Ne higgy automatikusan senkinek. A pártpolitikusnak különösen ne. Máskülönben pártvallású hívő leszel és nem gondolkodó ember. Természetesen akadnak a világban kivételek, akik következetesek és tévedéseiket is elismerik, de a politikusokkal kapcsolatos egészséges kételkedés (nem a paranoia) az alapja annak, hogy viszonylag objektív ítéletet alkossunk és saját érdekeinket képviseljük bégetés helyett. Nekem se higgyetek el mindent, csak gondolkodjatok.

A címben leírt állapot egyelőre vágyálom, mégis meg kell tenni az első lépéseket a szektás szekértáborok felszámolásának útján.

Ideális esetben például a sajtó is valamilyen értékrendet képvisel, nem a vazallusi hűséget. Vannak még lapok, televíziók, rádiók külföldön, amelyek lehetnek ugyan jobb, bal vagy más oldaliak mégis esetenként vizsgálják, hogy a számukra legszimpatikusabb erők mit tesznek, hirdetnek egy konkrét kérdésben. Így fordulhat elő, hogy azonos oldaliságuk dacára elnököt, kormányt buktatnak, korrupciós botrányokat fednek fel, tekintet nélkül azok elkövetőinek személyére. Létezik azután, mondjuk Skandináviában olyan közszolgálati média, amelyik nem riad vissza az aktuális kormány kemény bírálatától. Ezen jelenségek nem pusztán törvények, hanem le sem írt szokásjog és szocializáció következményei.

Ezzel szemben Magyarországon ott tartunk, hogy az online sajtó egy-két szigetét leszámítva, amelyek nem érnek el milliókat, szinte csak pártos és még pártosabb, szektás szócsövek ontják a kádári időkre emlékeztető propagandát, jobbról és balról is. Az igaz, hogy jobbról, tekintve az aktuális hatalmi szerkezetet, sokkal durvábban, primitívebben és leplezetlenül. Sőt,  már az is előfordul, hogy egy párt közvetlen alkalmazottai vagy szerződéses ügyfelei "interjúvolják" pártjuk vezetőit.

Célközönségük nagy része elfogadta ezt, nem is ismer mást, funkciójuk lényegében a pártkatona identitás megerősítésében merül ki. A lényeg: nem számít, mit tesz és mond szekértáborunk vezére, mindig igaza van. Akkor is, ha időnként homlokegyenest mást mond, mint korábban. Sőt, kiállunk a bor, majd kiállunk a víz mellett, mert pártkatonák vagyunk, tagság nélkül is.

A csinovnyik médiarendszer a korrupcióra épülő rendszer legfőbb támasza. Teljesen esélytelen manapság, hogy a már csak nevében közszolgálati médiumok bármely hatalmi visszaélést feltárjanak.

 Ha normális országot és közéletet akarunk, akkor először saját személyes szféránkban seperjünk.

Be kell lássuk, hogy amit eddig folytattunk, ki-ki a maga szintjén, az csak lefelé visz. Tanuljuk meg, kényszerítsük magunkat arra, hogy először is sokoldalúbban tájékozódjunk, ismerjük meg az "ellenséges" sajtót is. Véleményünket pedig elsősorban a saját értékvilágunk mentén alakítsuk ki adott kérdésben, ahelyett, hogy a tömegpszichózisnak, megszokott sablonjainknak engedelmeskedjünk. Ha Y azt mondja, állatbarát, helyeselhetünk. Ha néhány év múlva azt mondja, hogy most már inkább ufóbarát, sőt, elhatárolódik az állatbarátoktól, akkor saját állatbarátságunknak megfelelően ne helyeseljünk, hanem lapozzuk fel korábbi álláspontját, és szembesítsük vele. Ha F azt mondja, ő a Szabad Európa harcos híve, hurrázhatunk. Ha másnap délben arról elmélkedik, hogy a Szabad Európa rádiót már bezárták, különben sem hallgatta soha, akkor fogjunk gyanút.

Ha elindultunk ezen az úton, nem biztos, hogy ugyanúgy fogunk szavazni, sőt az is lehet, hogy nem szavazunk többé, mert nem találunk olyat, aki 4-5 éven belül ne váltana köpönyeget. Na, és? Ha többségbe kerülünk, akár nem szavazókként is, megáshatjuk a sírjukat. Az elmúlt 25 év ugyanis azt bizonyította, hogy szavazhatunk bárhogy, a lényeg nemigen változik. Akkor is lenyúlnak, ha szavazunk, akkor is, ha nem.

Ha pedig időközben mégis kitermelődne egy szavahihetőbb alakulat, annál jobb. Csak nekik se higgyünk el bármit nyakló nélkül.  

"Mi mindannyian individualisták vagyunk" - bégeti a Brian-Jézust vakon követő tömeg a Brian élete című világsikerű komédiában.  - Én nem - mondja egyetlen egy pofa...

Idővel többen leszünk. Ámen.