2015.11.13-án, pénteken este lezajlott Párizsban egy terrortámadás-sorozat. Minden médiumból - legyen az internet, tévé, rádió vagy újság - ez ömlött ránk még a csapból is a támadást követő napon. A facebook-on franciazászlós profilképek tömkelege, „pray for paris”-os hashtagek, megemlékező képek és írások lepték el a hírfolyamot.
Azt hallom és olvasom mindenhol, hogy mennyire megrázta Európát és a világot a támadás, döbbenten állnak az események előtt. Angela Merkel azt nyilatkozta, hogy „a németek “együtt sírnak” és gyászolnak a francia néppel”;François Hollande francia miniszterelnök terroristákkal való leszámolásról ír, és szinte minden európai ország megerősíti a védelmét és felkészül a terrortámadásokra. Az ISIS napközben magára vállalta a merényleteket. Nem tudom elhinni, hogy van olyan, aki meglepődik. Felfoghatatlan, hogy az emberek annyira elcsodálkoznak azon, hogyha behoznak a szülőhelyükre idegeneket, akik ráadásul iszlamisták, és dzsihádot hirdetnek, néha felrobbantanak pár bombát és lelőnek néhány embert. Ezt csinálták és csinálják otthon is, nem értem miért várták azt a liberálisok, hogy ez itt másképp lesz. Ez csak egy újabb megnyilvánulása az iszlám állam kegyetlenségének és tömeggyilkos hajlamának.
A lelőtt orosz gép is csak egy volt a sok közül, és biztosíthatok mindenkit, Párizs is csak egy a sok közül. Ha a vezető politikusok hallgattak volna a több éve szajkózott figyelmeztetésekre, akkor most talán nem történt volna meg ez, és nem állna a sok agymosott liberális tárt karokkal az események előtt, hogy „de hát nem ez volt a cél”, „mi nem ezt akartuk és nem tudjuk, hogy hogyan történhetett ilyesmi.” A saját népünk, Európa népe eltávolodott a valóságtól, és vakon követjük a birkákat ahelyett, hogy kinyitnánk a szemünket és végre elkezdenénk saját gondolatokat megfogalmazni, és nem elhinni mindazt, amit a szánkba rágnak.
Rengeteg kérdés merült fel bennem és rengeteg kérdést olvastam az interneten olyanoktól, akik már kinyitották a szemüket és nem a történtek előtt állnak értetlenül, hanem a reakciók előtt. És nem az a célom hogy most elmondjam mennyire igazam volt és igaza volt mindenkinek, aki már augusztusban is ezt gondolta és úgymond tudta előre. Kérdem én, hogy mit tudhat az ISIS-ról, a liberális és nem liberális politikáról, Charlie Hebdo-ról, a terrorizmusról, a bevándorlók és a menekültek közötti különbségről vagy Hollande miniszterelnökről az a 10-12 éves gyerek, az a történelem órákat ellógó drogfüggő gimnazista, a délutánjait a plázákban töltő tinédzser lány, vagy a falun kommunizmus alatt nevelkedő kisnyugdíjas, aki most piros-fehér-kékre cserélte a profilképét?
Miért nem tettek hasonlót korábban, mint mondjuk a több ezer áldozatot követelő ukrajnai harcok során? A csütörtöki libanoni lövöldözések után miért maradtak el a profilkép cserék? Vagy a törökök, oroszok nem érdemlik meg? Miért csak értük kellene imádkozni? Vagy én gondolom rosszul? Érdekesen szelektáló emberek vagytok.
Ismeritek azt az érzést, mikor a szomszédotokon, egy barátotokon, vagy egyszerűen egy buszon utazva az egyik utason olyan ruhadarabot láttok, ami már régen kiment a divatból? Meg akarjátok szólni, ki akarjátok nevetni, vagy egyszerűen csak sajnálni, amiért ilyen „visszamaradott”. Aztán eszetekbe jut, hogy talán nektek is vannak otthon ilyen ruháitok, amelyek már régiek, nem divatosak, és mivel nem akartok kilógni a sorból, hazamentek és kiválogatjátok, ami nem kell. Sőt, mi több. Elmentek és vesztek magatoknak olyat, ami épp divatos, mert meg akarjátok mutatni, hogy nem vagytok kívülállók, ugyan olyanok vagytok, mint az átlag, nem szerettek különbözni és mindent meg is tesztek ezért.
Az értelmesebb réteg már tudja, miről beszélek. Je suis Charlie? Aztán meg celebrate pride mozgalom? Most pedig mindenki a fény városáért imádkozik és közben francia zászló borítja a profilképét, de persze, hogyha megkérdezed, hogy mi történt, egy Index-cikken kívül nehéz lenne mást mondania. De nem akar(sz) kilógni, része akarsz lenni a gyásznak, az imának, az emlékezésnek, a terrorizmus elleni évek óta folyó harcnak, belecsöppenni tudatlanul és fogalmatlanul egy folyamatba úgy, hogy közben fogalmad sincs semmiről. Persze nem úgy, hogy adományt gyűjtesz és névtelenül átadod például a kárpátaljai magyaroknak, vagy kimész a legközelebbi helyre, ahol aláírást gyűjtenek a kötelező befogadási kvóta ellen. NEM! Ez nem elég, ez kevés, itt nem jegyzik meg az emberek, hogy te mennyit tettél, nem fog senki emlékezni rá, hogy ruhákat adományoztál vagy harcoltál az aláírásoddal demokratikus keretek között. Ha azt akarod, hogy felfigyeljenek rád és lássák, hogy te mennyire felvilágosult és értelmiségi vagy akkor neked bizony profilképet kell cserélned, mindig az aktuális helyzethez illeszkedően. Hiszen te mindig vagy valaki, és mindig az vagy, akit akarnak, hogy legyél. Te Charlie Hebdo vagy, te büszkén kiállsz a melegek mellett, te imádkozol Párizsért, te támogatod a menekültek befogadását, te kiállsz a nők jogaiért, te elítéled a rasszizmust… sorolhatnám. Nem veszed észre, hogy az elveid ütköznek egymással? Meg akarod védeni azt a menekültet, aki egyébként otthon hobbiból megkövezte az asszonyokat, de te feminista vagy? Itt nagyon nem egyeznek a dolgok.
Visszatérve személy szerint én nem lepődök meg. Ezek terroristák, vallási fanatikusok, akiket így neveltek és ezt a példát kapták gyerekkoruk óta. Ők ezt élvezik. Azokkal van baj, akik behozták őket ide, Európába. Ők az igazi felelősek a történtekért. A multikulturalizmus becsődölt, és nem kell tovább erőltetni. A liberalizmus elméleti és gyakorlati síkon is megbukott. Friss és nemzedékek óta itt élő idegenek robbantottak és lövöldöztek tegnap este. Ezzel azt hiszem, bebizonyosodott, hogy a színes álmok szertefoszlottak. Te véded őket, de ők bármikor odaállnak eléd és agyonlőnek. Az áldozatokat nem ismerem személyesen. Biztosan volt közöttük olyan, aki elítélte a befogadó politikát és olyan is,aki támogatta minden erejével - de a gyilkosok nem tettek különbséget. Azt hiszem, ha most nem cselekszik a kontinens, akkor előrevetíthetünk egy képet, amelyet a gyermekeink és az unokáink fognak látni. Ugye mindenki ilyen jövőt képzel el nekik?
Azokhoz szeretnék szólni, akik hónapokig savazták Magyarországot és a magyar vezetést a kerítés és a kirekesztő menekültpolitika miatt. Tapsot azoknak a hazaárulóknak, akiknek vér tapad a kezéhez. Remélem, hogy most, hogy a drága dédelgetettjeitek megöltek 150 embert Párizsban, egy kicsit elgondolkoztok, meg az előtte lévő dolgokon is, amelyek persze egy pár soros hírt kaptak csak, de ugyan azok a csoportok követték el. Magatokra akarjátok venni a bajokat, azt akarjátok, hogy mindenki rátok figyeljen, és azt mondja, milyen jó emberek vagytok emiatt. Pedig nem vagytok azok! Képmutatás amit csináltok, és ha ez kellett ahhoz, hogy rájöjjenek a liberálisok, hogy nincs minden rendben, akkor sajnálom, de megtörtént. Innen már nincs visszaút. Döntést kell hoznunk, választanunk kell. Nem beszélhetünk békéről, kvótákról meg emberibb bánásmódról egy háború közepén. Nem akarunk még több Párizst! Pontot kell tenni ennek a végére.
Végül csak annyit fűznék hozzá ehhez az egészhez, hogy több ezer gyerek hal meg naponta Gázában, de egy francia esemény megrázza a világot. Az ember(i)ség kihalásra van ítélve. A multikulturalizmus gyümölcse beérett. Jó étvágyat!
/Pãrsã/
